Idén csaknem 2500 milliárd forinttal gazdálkodhatnak a magyar önkormányzatok. Bár némelyikük likviditási, fizetőképességi helyzete igen rossz, a bankok éles versenyt vívnak azért, hogy új ügyfeleket szerezzenek, illetve megtartsák a régieket.
A pénz hiánya helyett inkább annak bősége jelenthet potenciális problémát Magyarország és a többi csatlakozó állam számára, ha az Európai Unió tagállamai lényegi változtatások nélkül hagyják jóvá az Európai Bizottság 2007 és 2013 közötti felzárkóztatási forrásaira előterjesztett javaslatait. Brüsszel februárban fogadta el és tette közzé azt a jelentést, amelyben felvázolja a kibővített, immár 27 tagú Unió kohéziójára vonatkozó elképzeléseit.
A brüsszeli csomag nem fukar a leendő tagállamok elmaradott régióival szemben, amikor rájuk koncentrálná a felzárkózást (szakmai zsargonban: konvergenciát) elősegítő közösségi források jelentős részét. Magyarországnak konkrétan körülbelül 4 százalékos átlagos GDP-növekedéssel számolva 24,6 milliárd eurót tartogat 2007 és 2013 között a Bizottság forgatókönyve, ami nagyságrendekkel több a csatlakozást követő 3 esztendő pénzügyi hozadékánál. Hazánk egy, az Európai Bizottságtól származó, nem hivatalos publikációra szánt táblázat tanulsága szerint évente átlagosan 3 és fél milliárd euróhoz jutna strukturális és kohéziós támogatások címén az uniós költségvetésből. Ez azért figyelemreméltó, mert a témával foglalkozó magyar kormánytisztviselők éves szinten általában 3 milliárd eurót emlegetnek reálisan elérhető összegként. Tény, hogy ez a támogatás minden évben több mint háromszorosa lenne annak, mint amiben hazánk a tagság első három évében, 2004 és 2006 között részesülni fog. Három év alatt ugyanis kevesebb mint 3 milliárd euró (2,84 milliárd) áll Magyarország rendelkezésére felzárkóztatási forrás gyanánt. A bizottsági csomag alapján Magyarország igazi nagyhatalommá nőné ki magát, már ami a regionális fejlesztési célokat szolgáló források nagyságát illeti: a teljes keret 7,3 százalékával hazánk a strukturális és kohéziós támogatások ötödik legnagyobb haszonélvezőjévé válna. Sorrendben csak Lengyelországra (18,9%), Spanyolországra (10,3%), Olaszországra (8%) és Németországra (7,5%) jutna nagyobb részarány a rendelkezésre álló pénzügyi keretből.
Ilyen mennyiségű pénz felhasználása óriási kihívás elé állítja majd az új tagállamokat, amelyeknek kezdetben óhatatlanul komoly abszorpciós problémáik lesznek. Elég csak a kohéziós alapra gondolni, amely a teljes keret egyharmadát teszi majd ki. Miközben Magyarország számára már most sem pofonegyszerű az ISPA-előcsatlakozási programból minden évben rendelkezésére álló 88 millió euró lehívása, elképzelhető, mi lesz a helyzet, ha 2007-től éves szinten már 1 milliárd euróval kell majd gazdálkodni. Szakér-tők szerint ezt csak úgy lehet megoldani, ha már most elkezdődik az alapból támogatandó nagy közlekedési és környezetvédelmi infrastrukturális projektek előkészítése. Semmivel sem kisebb kihívás, hogy a 3 éves átmeneti időszak lejártával 2007-től Magyarország is áttér a regionális programozásra, vagyis ennek a temérdek mennyiségű pénznek az elköltése, illetve ehhez a feltételek megteremtése a régiókra vár majd, amelyek ma még gyermekcipőben járnak ezen a területen. Az aggodalmak akkor is jogosak, ha valószínűsíthető, hogy az Európai Bizottság által javasoltnál végül kevesebb pénz marad majd a 2007 és 2013 közötti felzárkóztatási politikára. Az EU-költségvetés fő befizetői, Németországgal az élen ugyanis sokallják a számlát, és mindent elkövetnek majd annak megnyirbálására. A tehetősebb államok ugyanakkor elsősorban nem a forrásokra leginkább rászoruló új tagokon akarnak spórolni, hanem azon a négy „kohéziós országon” – Spanyolországon, Portugálián, Görögországon és Írországon –, amelyek az elmúlt egy évtizedben a nagyvonalú regionális támogatásoknak köszönhetően látványosan felzárkóztak az EU átlagszínvonalához. A németek, a hollandok és mások szerint ők már nem tarthatnak igényt a további támogatásokra, és át kell engedniük a helyüket az újonnan érkezőknek, amelyek jelentős elmaradásban vannak az unió átlagszínvonalához képest. Brüsszel ugyanakkor azoknak a térségeknek a kezét sem engedné el, amelyek csupán statisztikai szempontból emelkednek majd a támogatásra való jogosultság szintje fölé (ez a strukturális alapoknál az uniós átlag GDP 75 százaléka). A bővítés után ugyan-is az EU egy főre eső átlagos GDP-je 12,5 százalékkal csökkenni fog, így 18-20 jelenlegi tagállami régió egy-szeriben a fejlettebb térségek közt találja magát, noha ténylegesen nem lesz kedvezőbb helyzetben.
