A fővárosi kerületi önkormányzatok különféle terveket dolgoztak ki a koncentrált szegénység felszámolására. Van, ahol egyszerűen eldózerolják a szegények által lakott, lebontásra érett házakat, lakóikat pedig szétköltöztetik a város különböző pontjaira. Másutt az épületek felújításától várják a megoldást. Vannak, akik szerint nem elég a felszámolás, az ott lakók szociális rehabilitációjával kell kezdeni a munkát. Az Európai Unió is az utóbbi megoldást tartja elfogadhatónak, s erre célra mintegy 10 milliárd forintos támogatást különített el a hazai önkormányzatoknak.
Lakóparkká alakítja át Budapest egyik leghírhedtebb nyomortelepét, az Illatos út – Gubacsi út sarkán álló Dzsumbujt a ferencvárosi önkormányzat. A három épületből álló telep ma teljesen úgy fest, mintha időutazást tennénk a harmincas évek Magyarországára, az akkori nyomornegyedek világába. Ma már ezren sem élnek a telepen, s az önkormányzat tavaly nem is kötött a megüresedett lakásokra bérleti szerződést, azt tervezik ugyanis, hogy teljesen átalakítják a Dzsumbujt. A legnagyobb, B épületet átépítik, míg a C tömböt, amelyet a Dzsumbuj elit részeként is szoktak emlegetni, felújítják. A 2-3 milliárd forintos rehabilitációval az önkormányzat lakóparkká változtatná át a telepet. Bánsághy Tamás IX. kerületi alpolgármester szerint vétek lenne elbontani a Dzsumbujt, mert ez a terület értékes, közel van a Dunához és a városközponthoz.
A Dzsumbuj a mélypontja ennek a városrésznek, lehúzza a környéket, ezért csinálni kell vele valamit. Az önkormányzat senkit nem kényszerít sem távozásra, sem maradásra. Bánsághy Tamás szerint a piac ki fogja kényszeríteni a lakosság kicserélődését, ahogyan ez más, rehabilitált területeken is történt. A lakók, ha nem szeretnének visszajönni a megújult Dzsumbujba, másutt kaphatnak bérlakást. – Buldózerrel nem lehet kezelni a szegénységet – vélekedik Ikvay Szabó Imre, a fővárosi közgyűlés szociális bizottságának elnöke. Ahol a szegénység koncentráltan megjelenik, ott a közterek és az épületek állapota is leromlik. Ám pusztán ezek rehabilitációja nem oldja meg az alapvető problémát, az ilyen mértékű nyomor felszámolását. Ha mindenhol elbontják a lerobbant, szegények által lakott házakat úgy, hogy a benne élők helyzetével senki nem törődik, előbb-utóbb Budapest peremén is megjelennek a Dél-Amerikára jellemző favellák, a bádogvárosok.
A főváros kísérleti jelleggel elindított egy alternatív programot az Orczy út környékén és a hírhedt Hős utcai telepen. Szociális város-rehabilitációként emlegetik, hiszen nemcsak felújítják a házakat, hanem azt is felmérik, hogy milyen körülmények között élnek ott az emberek, mire lenne szükségük ahhoz, hogy legalább egy kicsit feljebb tudjanak kapaszkodni.
– Az Európai Unió is csak ilyen programot tud támogatni – mondja Győri Péter városszociológus –, arra nem ad pénzt, hogy az önkormányzat egyszerűen szétköltöztesse a nyomortelepek lakóit. Az EU 10 milliárd forintot szán a magyarországi önkormányzatoknak a probléma kezelésére, de a rehabilitációs programnak tartalmaznia kell a lakók felzárkóztatását. Budapest egyes részein mégis úgy döntöttek, hogy elsősorban a közterületeket és a házakat újítják fel, vagy épp buldózerrel mennek neki a problémás épületeknek.
A VIII. kerületi önkormányzat azt tervezi, hogy elbontja az önkényes lakásfoglalók által lakott épületeket, a rendes bérleti jogviszonnyal lakóknak pedig cserelakást biztosít. A József körút, Práter utca, Szigony utca, Üllői út által határolt 20 hektáros területen a házak jó részét elbontják, de lesznek, amiket felújítanak. A VIII. kerület e hírhedt részét 10 év alatt, 60-70 milliárd forintból, magántőke bevonásával valóságos polgári lakónegyeddé alakítják át, parkokkal, sétányokkal.
