Az Európai Unió csak a 300 ezernél több lakóval rendelkező régiók hulladéklerakóinak megvalósítását támogatja, a beruházási költség 65-75 százalékával. S bár a következő években a hulladékkezelés kérdésköre adja majd a legtöbb feladványt – elég csak olyan „apróságokat” említeni, mint a szelektív gyűjtés és a újrafeldolgozó ipar megszervezése –, a döntéshozóknak egyelőre a települési hulladéktervek elkészítésére kell koncentrálni: a határidő szeptember 8.
Magyarország egy szeméttelep, legalábbis ha az Európai Unió tagállamaival összehasonlítjuk – így foglalható össze az őszintén magukba néző civil, közigazgatási és piaci szakértők egybehangzó álláspontja. Bár ez a lehangoló vélemény sommásnak tűnik, a tények sajnos mindezt alátámasztják. Hazánkban ugyanis a legfrissebb felmérések szerint majd háromezer lerakó található, amelyből alig több mint 30 befogadóképessége éri el vagy haladja meg a 100 ezer köbmétert, vagyis a döntő többség minimális kapacitású. Ennek a ténynek azért van döntő jelentősége, mert az EU a 300 ezres lakosságszámnál húzta meg azt a határt, amelyből a lerakók kapacitása következtethető. Ez a hazai viszonyok között azt jelenti, hogy a lerakóknak átlagban legalább „másfél” megyényi területet kell kiszolgálniuk.
– A csatlakozás előtt az ISPA-alapok szolgáltak az ilyen jellegű beruházások finanszírozására. A rendelkezésre álló keretet Magyarország felhasználta – jelentette ki a Localinfónak Bese Erzsébet. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium főtanácsadója ismertette, hogy május elseje után a hulladékgyűjtés, -keze-lés, -feldolgozás és -megsemmisítés technológiai fejlesztéseit a Kohéziós Alap támogatási összegeiből valósíthatjuk meg. Bese Erzsébet ismertetése szerint a finanszírozási alapmodell: az önkormányzatok 10 százaléknyi önrészéhez az unió 65-75 százalékot ad, a fennmaradó részt a magyar költségvetés biztosítja. – A hulladékügy megoldásához azonban az is hozzátartozik, hogy a lerakók megépítése mellett nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk majd arra, hogy gondosan bábáskodjunk a újrahasznosítást megalapozó vertikum megszületésénél – hangoztatta a főtanácsos, aki kitért arra, hogy a ma összegyűjtött kommunális hulladékkal pazarlóan bánunk. Úgy vélte: ahhoz, hogy megközelítsük a kontinensen uralkodó normákat, társadalmi tudatformálásra is szükség lesz. – Meg kell szoknunk, hogy a szemetet már otthon szétválogatjuk, amit lehet, felhasználunk, komposztálunk, a többi pedig újrafeldolgozást végző cégekhez, lerakókba, és a mainál nagyobb számban létrehozott égetőkbe kerül – tette hozzá Bese Erzsébet.
Az első, aprónak tűnő lépés végrehajtása a településekre hárul. Az „apró feladat” a törvényben előírt hulladékgazdálkodási terv elkészítése, amelyre 2004. szeptember 8-ig kaptak haladékot az önkormányzatok. Az ukáztól elsőre némileg megrettent települések figyelmét érdemes felhívni arra, hogy a dokumentumokat a helyi érdekeltségű hulladékművek, illetve az őket ellenőrző hatóság szakembereinek kell elkészíteniük. A helyhatóságok, főleg a tízezer alatti lakószámmal rendelkezők ugyanis régóta kistérségi szinten oldják meg a szemét kezelését, így az előírt tervdokumentációt is térségi együttműködés keretében kell elkészíteni.
A leglátványosabb problémára, az illegális lerakók felszámolására azonban a hulladékterv sem garancia. A számítások szerint több mint ezer „szemétdomb” sorsa szorosan összefügg a lakossági félelmekkel, illetve a környezettudatos életvitel hiányával, hiszen a tapasztalatok szerint az emberek többsége miközben zsigerből elutasítja a lakóhelyére tervezett szemétlerakó ötletét, ugyanakkor hulladékhalmozó szokásain nehezen vagy sehogy sem változtat. Elrettentő példának itt van a Pest megye északkeleti részére tervezett hulladékmű kálváriája, amely számos elutasítás után végül is nem egy új lerakó formájában ölt testet, hanem két, már meglévő létesítmény bővítésével, illetve kiegészítésével valósulhat meg az uniós támogatásban részesített projekt. Legutóbb ezt az elképzelést erősítették meg a környezetvédelmi tárca fejlesztési igazgatósága által megbízott szakértők, akik úgy foglaltak állást, hogy a vajúdó Pest megyei beruházás a Gödöllő mellett meglévő lerakó bővítésével és korszerűsítésével, valamint a nógrádmarcali lerakó komposztálólétesítménnyel történő kiegészítésével valósítható meg a legkedvezőbben. A szakértői testület ugyanakkor lehetséges tartalék helyszínnek nevezte meg Valkót. Itt –több térségbeli településsel ellentétben – a lakosság hozzájárult az új regionális lerakó felépítéséhez a község mellett, ugyanakkor a részletes geológiai vizsgálatok, valamint a kiszolgáló infrastruktúrára vonatkozó részletes tervek hiányoznak.
A végleges helyszín tisztázódása több hónapos tortúrát zárhat le, s ezt követően a Brüsszelnek benyújtott pályázati anyagot módosítani kell, és azt az uniós döntéshozókkal is még egyszer el kell fogadtatni, mivel az eredetileg előterjesztett elképzelésekhez képest több ponton lényegesen változtak a tervek. Ez nem azt jelenti, hogy a Brüsszel által egyszer már megítélt támogatás elveszett volna, a kifizetés ugyanúgy az ISPA előcsatlakozási alap 2002-es keretéből történne - hangoztatják a szakértők.
Szelektív alapvetések
A szelektív hulladékgyűjtés az újrafeldolgozás, a „recycling” első lépése. Ennek során a lakosság aktív közreműködésével, anyag szerint szétválogatva gyűjtik a hulladékokat. A hulladéknak, mint másodnyersanyagnak a gazdaság vérkeringésébe való visszajuttatásából komoly környezeti előnyök származnak.
Módszerek
Járdaszéli gyűjtés: főképpen a szerves hulladék és a különféle csomagolási hulladékok gyűjtésének elterjedt és bevált módja – különösen a kertes házas övezetben. A háztartások kifejezetten erre a célra kiosztott edénybe/kukába/dobozba gyűjtik a kért hulladékokat, és hetente egy-két alkalommal a ház elé készítik. A gyűjtést végző autó általában osztott rakterű, így a jármű személyzete külön rekeszekbe dobhatja a különféle hulladéktípusokat. Ilyen módszert Sátoraljaújhelyen és Fonyódon csaknem 10 éve alkalmaznak már. Gyűjtőszigetek: rendszerint áruházak, bevásárlóközpontok mellett állnak, tereken, útkereszteződésekben találhatók – lényeg, hogy könnyen megközelíthetők legyenek. A rendszer használatában a bedobónyílás mellé felrajzolt kis piktogramok segítik a lakosságot. A módszert Nyugat-Európában szinte mindenütt szívesen alkalmazzák, bevezetésére hazánkban is történtek és folynak ma is kísérletek (Fonyód, Debrecen, Pécs, Győr, Budapest). Hulladékudvar: az előzőekben ismertetett gyűjtőszigethez hasonló, azonban döntő különbség, hogy a hulladékudvarnak kerítése és személyzete, így nyitvatartási ideje is van. A személyzet feladata, hogy a telephelyre érkezőket segítse a hulladékok, különösen a veszélyes összetevők helyes válogatásában. Budapesten jelenleg több mint 10 hulladék-udvar működik, több vidéki városunkban ugyancsak üzemelnek hulladékudvarok, hatékonyságuk leginkább a megközelíthetőség függvényében alakul. Ökofon gyűjtés: az egyik ritkán alkalmazott módszer. Lényege, hogy nagyobb mennyiségű hasznosítható hulladék ingyenes elszállítását telefonon lehet megrendelni. Egy-két nap múlva a gyűjtést végző csapat végigjárja az előre egyeztetett gyűjtési helyszíneket, és elszállítja a hulladékot. Magyarországon ilyen rendszer még nem működik.
Száz hulladéksziget Budapesten
Budapesten, az úgynevezett hulladékudvarokban – amelyek száma jelenleg tizenöt – évek óta eredményesen gyűjtenek különböző hulladékokat, például üvegeket és papírokat. A környezetkárosító szárazelemeket pedig már tíz éve gyűjtik, a fővárosban ezer helyen. Az FKF Rt. szeretné elérni, hogy a Budapesten keletkező évi 4,5 millió tonna hulladék 25-30 százalékát rövidesen újrahasznosítható módon, szelektíven gyűjtsék. Világszerte évtizedeket vett igénybe a szelektív gyűjtésre való áttérés. Fontos az emberek pozitív hozzáállása a szelektív gyűjtéshez, mivel a lakosság támogatása nélkül sehol a világon nem valósulhat meg ez a megoldás. Ezért széles körű tájékoztatást szerveznek a hulladékgyűjtő szigetekkel kapcsolatban, (a cég honlapján az összes budapesti gyűjtőhely megtalálható). A szelektív hulladékgyűjtés sikerének záloga az, hogy a külön-külön gyűjtött szemét (papír, fém, üveg stb.) újrahasznosítása megoldott legyen. A Közterület-fenntartó Rt. az Ökopannon Kht.-val és a Fegroup Invest Rt.-vel való szerződés keretében adja át újrahasznosításra a szelektíven gyűjtött hulladékot.
