Az adatvédelmi biztos éves jelentésében ismét behatóan foglalkozott a nagy adatkezelők, s ezen belül a polgárok személyes adatait jelentős mennyiségben tároló, feldolgozó önkormányzatok tevékenységével. A vizsgálatok egyenlegét megvonva, még távolról sem mondható el, hogy adatvédelmi szempontból panaszmentesnek tekinthető az állami-önkormányzati bürokrácia. A biztos által magasra emelt mércét a helyhatósági ügyintézők, s olykor a törvényesség helyi őrei is leverik.
Az önkormányzatoknál a jegyző a törvényesség őre, neki kell legfőképpen ügyelnie az adatvédelmi törvény rendelkezéseinek betartására és betartatására is. S a jegyzők általában tisztában is vannak a személyes adatok védelmének alkotmányos kötelezettségével –állapította meg dr. Péterfalvi Attila –, viszont a jogértelmezéssel, a törvényi rendelkezések végrehajtásának részletkérdéseivel kapcsolatos gyakorlati kérdések megoldása esetén bizonytalanságról tanúskodnak az adatvédelmi ombudsman által vizsgált esetek.
Ami az önkormányzatokat érintő beadványokat közelebbről illeti, arányuk jelentősen nem változott, de a panaszok az önkormányzatok tevékenységének szinte valamennyi területét érintették. Rendszeresen több panasz érkezik a szociális ellátásokkal kapcsolatos adatkezelés, az önkormányzati kezelésben lévő személyes adatok továbbítása és nyilvánosságra hozatala, vagy éppen a helyi adók területéről. E kérdések tehát nem vesztettek aktualitásukból, és továbbra is problémaforrásként jelentkeznek a gyakorlatban.
Több panasz érkezett különféle kérdőíves adatgyűjtések miatt, valamint az önkormányzatok, mint munkáltatók álláspályázatait is számos esetben kifogásolták. Sérelmezték például a munkáltatói jogokat gyakorló tisztségviselők eljárását, a munkavállalók, pályázók személyes adatairól való „informális tájékozódást”. A különféle, főként jegyzői állások betöltése kapcsán folytatott adatkezelés jogszerűségét is több esetben megkérdőjelezték. A pályázati eljárások során az önkormányzatok különösen sok, alkalmasint az indokoltnál is több adat megismerésére tartanak igényt. Az egyik esetben például grafológus szakvéleménye segítségével próbálták feltérképezni a jelentkezők személyiségét.
Az önkormányzatot, mint intézményfenntartót és mint munkáltatót egyaránt érinti az az ügy, amelyben a panaszos egy általános iskola igazgatója, és az ellene folyó önkormányzati vizsgálódások során a jegyző elvitette az iskola dokumentumait, így a tanulók sok személyes adatát tartalmazó osztálynaplókat is. Az adatvédelmi biztos megállapítása szerint mindazonáltal örvendetes, hogy mind a jegyzők, mind a polgármesterek gyakran fordulnak az adatvédelmi biztoshoz véleményt, állásfoglalást kérve, konzultációt kezdeményezve. A panaszügyekben megfogalmazott észrevételek többségét is elfogadják, és megteszik a szükséges intézkedéseket, megváltoztatják adatkezelési gyakorlatukat. Vannak azonban olyan ügyek is, amikor a jegyző, illetve a polgármester a biztos állásfoglalásával nem ért egyet. Ilyen esetekben további egyeztetés, levelezés, vagy a területileg illetékes közigazgatási hivatal ügymenetbe való bevonása szükséges. Az adott esetben azonban a kialakított joggyakorlat nehezen változik. A bepanaszoltak sokszor nehezményezik az adatkezelési tevékenységük „kritizálását”.
Kirívó példaként tartják számon az ombudsmani hivatalban Szigethalom önkormányzatának esetét, amikor is a település jegyzője – a polgármester egyetértésével – a biztos állásfoglalására, felszólítására különösen udvariatlan, kioktató hangvételű, érdemi jogi érvek nélküli levélben válaszolt. A szociális ellátás területén az önkormányzatok viszonylag széles körben kezelhetnek olyan személyes adatokat, melyek az ellátást igénylő körülményeinek megítéléséhez szükségesek. Azonban ez nem azt jelenti, hogy az ezekkel kapcsolatos bármely adat kérhető, rögzíthető, nyilvántartható – szögezte le az adatvédelmi biztos. Fontos – mutatott rá –, hogy az ügyfeleket, akik gyakran kiszolgáltatott helyzetben vannak, ne terheljék megalapozatlan, szükségtelen adatkérésekkel, a szociális ellátások megállapításához így is széles körű információk megadását teszik kötelezővé a jogszabályi előírások.
Az önkormányzatoknak is sok gondot okoz az, hogy a különféle szociális ellátások megítélése során olyan eljárást alakítsanak ki, amelyben egyrészt kiszűrhetőek a visszaélések, ugyanakkor nem lépik túl az adatkezelés szükséges mértékét. A gyakorlatban nem könnyű megtalálni az arany középutat.
Egy jegyző azt firtatta, hogy a lakhatást segítő támogatást kérelmezők és a támogatásban részesülők személyes adatainak nyilvánosságra hozatalával kérhető-e vélemény a kérelmezőkről. A biztos válaszában hangsúlyozta: csak törvény és csak közérdekből rendelheti el személyes adat nyilvánosságra hozatalát, önkormányzati rendelet nem, mivel ez a személyiségi jogokat erősen korlátozó intézkedés. Törvényi rendelkezés hiányában pedig csak az érintett beleegyezése esetén lehet az adatokat nyilvánosságra hozni. A biztos nem látta indokoltnak, hogy szociális jellegű juttatásokról a lakosság véleményt nyilvánítson arra való hivatkozással, hogy úgymond az adófizetők pénzéből fizetik a juttatásokat. A közvetlen demokrácia jogintézményei nem ezt a célt szolgálják, és a szociális ellátásokra vonatkozó eljárás törvény által szabályozott, amelyben nincs szerepe a lakossági véleménynyilvánításnak még akkor sem, ha a szociális ellátásokkal való esetleges visszaélés nem zárható ki teljesen, és nehézséget okoz a jogosultság ellenőrzése – argumentált a szószóló. (Az önkormányzatnak ugyanis lehetősége van olyan szabályok alkotására, amelyek személyiségi jogi sérelmek nélkül elősegítik a kérelmek megfelelő elbírálását.) A polgármesteri hivatal eljárását sérelmezve fordult a biztoshoz az a panaszos is, aki beadványában leírta, hogy fia munkanélküli segélyért folyamodott a polgármesteri hivatalhoz, ahol a jogosultság megállapítása érdekében a szükséges orvosi papírok becsatolását kérték, így különleges adatokat ismerhetett meg az ügyintéző. A célhoz kötött adatkezelés követelménye szerint azonban csak olyan személyes adat kezelhető, amely a cél megvalósulásához elengedhetetlen és a cél elérésére alkalmas. A jegyző az ellátás megállapításához szükséges személyes adatokat egy –a betegséget csak részleteiben tartalmazó – orvosi igazolás alapján is megismerheti, a szűkített adattartalom is alkalmas a határozat meghozatalához – vonták le a következtetést.
Állásfoglalást kért az egyik televíziós társaság főszerkesztője is, amikor tudomására jutott, hogy a horgászegyesület elnöke a helyi adóhatóság kérésére a tagok személyes adatait tudtuk nélkül továbbította az adóhatóságnak. Értesülései szerint a helyi adóhatóság a helyi tavon álló horgászállások deszkaépítményeire építményadót fog kivetni. Tudomása szerint az egyesület elnöke telefonon közölte a kért személyes adatokat (tagok listája, címe, egyéb adatai). A személyes adatok ismeretében küldte ki a helyi adóhatóság a bevallási formanyomtatványt. Az egyesülési jogról szóló törvény értelmében a tagnyilvántartás nem nyilvános, tehát az adattartalma nem ismerhető meg bárki által. Az egyesületi tagnyilvántartásból személyes adatok nem továbbíthatók, a helyi adóhatóság pedig az egyesületi nyilvántartást adatgyűjtés céljára jogszerűen nem is veheti igénybe.
